A kulcsszavas keresés elvéti a kódolt nyelvet, amely a kábítószeres munka mindennapi valósága

Minden kábítószeres egységnek van kulcsszólistája. Valaki jó írta, működik, és elavult.

Nem azért, mert valaki elhanyagolta. Azért, mert a szókincs, amelyet leír, aktívan ellenséges. Akik használják, megváltoztatják a kifejezéseket, amikor gyanítják, hogy egy kifejezés ismert, más kifejezéseket használnak más csoportokban és más régiókban, és a jelentés nagy részét a szövegkörnyezet hordozza, nem valamely szó.

Ez a kábítószeres, emberkereskedelmi és szervezett bűnözési nyomozás mindennapi munkavalósága, és feltár valamit abból, hogyan épült fel szerkezetileg a kriminalisztikai keresés.

Mire képes a pontos egyezés, és mire nem

A kulcsszavas keresés egy kérdésre rendkívül jól válaszol: előfordul-e ez a pontos karakterlánc. Ez valóban értékes. Gyors, a hatókörén belül kimerítő, determinisztikus, és ha telefonszámot, IBAN-t, konkrét nevet vagy ismert felhasználónevet keres, semmi sem múlja felül.

A korlát az, hogy csak azt találja meg, amire már gondolt. Minden kihagyás néma. A nulla találatot adó keresés ugyanúgy néz ki, akár hiányzik a kifejezés, akár olyan formában volt jelen, amelyet nem látott előre.

A gyakorlatban a kihagyások négy irányból jönnek. Szinonimák és szleng, amelyek regionálisan változnak és fejlődnek. Szándékos helyettesítés, amikor egy hétköznapi szó egy csoporton belül konkrét jelentést hordoz. Helyesírás, beleértve az átírást, a szándékos elírást és az automatikus javítást. És a teljesen a szövegkörnyezet által hordozott jelentés, amikor a mondatban semmi sem kerülne fel soha egyetlen listára sem.

Ez az utolsó kategória az, amelyet egyetlen kulcsszólista sem fedhet le soha, és gyakori. Egy „ugyanaz, mint legutóbb, gyere egyedül” üzenet potenciálisan döntő, és egyáltalán nem tartalmaz kereshető kifejezést.

Mit ad hozzá a jelentésalapú keresés, és mibe kerül

A jelentésalapú keresés jelentés szerint egyezik, nem karakterek szerint. Egy találkozó megszervezésére szóló lekérdezés előhozza az egymás meglátásáról, a beugrásról, a szokásos helyről vagy a szombati jelenlétről szóló üzeneteket, akár megjelenik bennük a lekérdezés bármely szava, akár nem.

Az ára a pontosság. A jelentésalapú visszakeresés magabiztosan ad vissza olyan dolgokat, amelyek tematikusan hasonlók és nyomozásilag irrelevánsak, és nincs fogalma a pontosságról, ami pont azoknál a lekérdezéseknél teszi gyengévé, amelyekben a kulcsszavas keresés a legjobb. Kérjen tőle egy konkrét telefonszámot, és több hihető számot kaphat.

A két megközelítés tehát ellentétes irányban hibázik. Az egyik kihagyja, ami ott van. A másik visszaadja, ami nem releváns. A választás közöttük rossz csere, és annak oka, hogy választásként mutatták be, leginkább az, hogy a kettőt külön termékként építették.

A kettő együttes futtatása a kézenfekvő válasz

A pontos és a jelentésalapú visszakeresés együttes futtatása és az eredmények összevonása kimerítőséget ad ott, ahol a kifejezés ismert, és elérést ott, ahol nem. A vizsgálónak valami hasznosabbat is ad egyetlen rangsorolt listánál: módot arra, hogy lássa, melyik találat honnan jött.

Két kiegészítés többet számít, mint maga az összevonás.

Lekérdezésbővítés. A keresés automatikus kiterjesztése a rokon szókincsre, hogy egy kifejezésre szóló lekérdezés a változatait, a szlengformáit és a helyette használt helyettesítéseket is előhozza. Ide tartozik a nyomozó felhalmozott tudása. Nem egy statikus listába, amely kopik, hanem bővítési szabályokba, amelyeket karban lehet tartani, verziókezelni lehet, és egységek között meg lehet osztani.

Hatókör. Ugyanaz a lekérdezés más szinten mást jelent. Egy egész ügyön át előszűrés. Egy pecséten belül vizsgálat. Egyetlen beszélgetésen belül olvasás. A vizsgálónak ezek között kell mozognia anélkül, hogy újraépítené a lekérdezést.

Két dolog, amellyel érdemes óvatosnak lenni

A jelentésalapú keresés olyan hibamódot hoz be, amellyel a kulcsszavas keresés nem rendelkezik, és ezt meg kell nevezni.

Egy meghatározott korpusz feletti kimerítő kulcsszavas keresés pontosan leírható egy jelentésben: ez a kifejezés, ez a hatókör, ennyi találat. A jelentésalapú keresés nem jellemezhető ugyanígy. Nincs tiszta kijelentés arról, mit nem adott vissza, és az a vizsgáló, aki azt mondja, hogy egy találkozó bizonyítékát kereste, sokkal homályosabb állítást tett, mint aki azt mondja, hogy egy konkrét karakterláncot keresett.

A gyakorlati válasz az, hogy a jelentésalapú keresés támpontok megtalálására szolgáló eszköz, nem kimerítőségi állítások tételére. Amit felszínre hoz, azt elolvassák, a forrással összevetik, és a saját feltételei szerint jelentik. Az út, amely megtalálta, nem a bizonyíték.

A második az, hogy egy üzenet, amely a szövegkörnyezetben jelent valamit, értelmezés, és az értelmezés a vizsgáló és a bíróság dolga, nem a szoftveré. Egy rendszer, amely azért hoz felszínre egy szálat, mert találkozó megszervezésére hasonlít, valami hasznosat tett. Egy rendszer, amely azt jelenti, hogy találkozót szerveztek, túllépett, hacsak át nem adja a pontos üzeneteket, és hagyja, hogy egy ember döntsön.

Ezért kell minden találatnak és az asszisztens minden állításának hordoznia a mögötte lévő rekordot, és ezért kell egy kattintásnak a vizsgálót az eredeti sorra vinnie. A jelentésbeli elérés értéke az, hogy megtalálja azt a szálat, amelyet senki sem tudott keresni. Az ellenőrzés az, ami ezt a megállapítást utólag használhatóvá teszi.