A média mennyisége a gyermekvédelmi ügyekben: mire képes az előszűrés, és mire nem

Nehéz tárgy ez, amelyet szállítói helyzetből megírni, és van belőle egy változat, amelyet egyáltalán nem szabadna megírni: az, amely ezekben az ügyekben a szenvedést marketinglehetőségként kezeli, vagy olyan felismerési pontosságot állít, amelyet senki sem tud bizonyítani.

Ez az írás tehát szándékosan szűk. A médiaátnézés számtanáról szól, arról, hogy mit változtat valójában az automatizált előszűrés, és mit nem.

A számtan

Egyetlen lefoglalt eszköz rendszerint több tízezer kép- és videófájlt tartalmaz. Egy több eszközös ügy hat számjegyig jut anélkül, hogy ez szokatlan volna. Az elosztóhálózatokat érintő nyomozások lényegesen többet is tartalmazhatnak.

Ennek a mennyiségnek az emberi átnézése szükségszerűen lassú. Azért lassú, mert figyelmet igényel, mert ítéletet igényel olyan anyagról, amely a szélein gyakran kétértelmű, és mert akik végzik, hosszú időn át nem bírják. A jól vezetett egységek szándékosan korlátozzák a kitettség idejét. Ez a korlát nem hatékonysági hiány, hanem foglalkozás-egészségügyi kontroll, és minden számítás, amely az átnézők óráit rugalmasnak tekinti, már a kezdet előtt téves.

A korlát tehát nem maga a mennyiség. A mennyiség egy olyan átnézési óra-kínálattal szemben, amelyet szándékosan és helyesen korlátoztak.

Mit változtat valójában az automatizálás

A média tartalomalapú indexelése lehetővé teszi, hogy a gyűjteményt aszerint keressék, amit tartalmaz, ne csak fájlnév, időbélyeg vagy hash szerint. Ez három dolgot változtat meg konkrétan.

Sorrend. Az az átnéző, aki a tartalom által tájékoztatott sorrendben megy végig az anyagon, nagyobb eséllyel találja meg korán, ami számít. Azokban az ügyekben, ahol egy áldozat gyors azonosítása megváltoztatja, mi történik ezután, a sorrend nem hatékonysági nyereség, hanem kimenetel.

Kiszűrés. Egy eszköz médiagyűjteményének nagy részei háttérképek, alkalmazás-gyorsítótárak, mémek, képernyőképek és letöltött elemek. Ezek eltávolítása az átnézési sorból alacsony kockázatú, és a mennyiség jelentős hányada.

Összekapcsolás. A mellékletek visszakötése az őket hordozó beszélgetésekhez, és a kettőzésmentesítés a már látott anyaggal szemben, egy lapos fájlhalmot szerkezettel bíró valamivé tesz. Annak tudása, melyik szálban érkezett egy kép, gyakran többet mond, mint maga a kép.

E három közül kettő egyáltalán nem kívánja meg, hogy a szoftver bármilyen ítéletet mondjon az anyag tartalmáról, amit érdemes megjegyezni, mert a gyakorlati haszon nagy részét ezek hordozzák.

Mit nem változtat az automatizálás

Nem veszi ki a vizsgálót a folyamatból, és nem csökkenti annak a mércéjét, amit egy bíróság megkövetel.

Bármely rendszer, amely anyagot osztályoz, olyan területen működik, ahol a kategóriák jogilag meghatározottak, joghatóságonként eltérőek, és a határokon vitatottak. Az életkor becslése egy képből nem megbízható abban a tartományban, amely a leginkább számít. A szövegkörnyezet gyakran olyan módon határozza meg egy kép jellegét, amelyre a képpontokban semmi sem utal.

Az a szállító, amely erre a feladatra pontossági számot állít, olyan állítást tesz, amely nem állja meg a keresztkérdezést, mert a viszonyítási alap, amelyből származik, nem egy valódi ügy populációja, és az általa használt kategóriák nem azok, amelyeket a jogszabály használ.

Az őszinte keret tehát az, hogy az automatizált előszűrés az átnézési sor sorrendjét és méretét változtatja meg. Annak meghatározása, hogy mi az anyag, emberi és jogi ítélet marad, és a szoftver dolga az, hogy az ember munkáját lehetővé tegye, ne pedig megelőzze.

A hash-egyeztetés és a korlátai

Az ismert fájlok hash-egyeztetése továbbra is a legmegbízhatóbb eszköz erre a munkára, és a legkevésbé tárgyalt, valószínűleg azért, mert nem látványos. Ahol az anyag egy ismert halmazzal egyezik, az azonosítás pontos és védhető oly módon, ahogyan egyetlen tanult rendszer sem az.

A korlátja ugyanilyen világos. Csak azt találja meg, amit már láttak és katalogizáltak. Az új anyag, az újra kódolt anyag és minden, amit helyben állítottak elő, nem fog egyezni, és a helyben előállított anyag gyakran a legsürgősebb, mert folyamatban lévő sérelemre utalhat.

Ezt a rést fedi le a tartalomalapú visszakeresés, és érdemes pontosnak lenni az állításban. Nem azonosítja az anyagot jogellenesként. Olyan anyagot hoz felszínre, amely egy leírásra hasonlít, hogy egy ember hamarabb nézze meg, mint egyébként tenné.

Mit kérdezzen egy szállítótól

Ha bármely eszközt értékel, amely média-előszűrési képességet állít, a hasznos kérdések szűkek.

Kérdezze meg, mi történik az anyaggal: hagyja-e el bármely része az Ön infrastruktúráját bármely ponton, az indexelést is beleértve. Az ügyeknek ebben a kategóriájában egy harmadik fél szolgáltatását tartalmazó válasz rendszerint a beszélgetés vége, és annak is kell lennie.

Kérdezze meg, mit állít a rendszer, hogy meghatároz, és mit csak rangsorol. Ezek különböznek, és a szállítók elmossák őket.

Kérdezze meg, mit lát az átnéző. Az az eszköz, amely döntést mutat be, arra hívja az átnézőt, hogy megerősítse. Az az eszköz, amely rendezett anyagot mutat be, és hagyja, hogy az átnéző döntsön, ugyanazt a számtant végzi anélkül, hogy kölcsönvenné az átnéző tekintélyét.

Kérdezzen a kitettségről. Az, hogy a felület be tudja-e mutatni az anyagot úgy, hogy csökkentse a szükségtelen kitettséget, miközben elegendő marad a meghozandó ítélethez, valódi termékkérdés, és olyan, amely az egységeket jobban érdekli, mint a legtöbb szállító várná.

Az elköteleződés

A VERA úgy indexeli a médiát, hogy a tartalma szerint lehessen keresni, és az asszisztenst meg lehet kérni, hogy konkrét elemeket keressen. Mindez az ügyfél saját infrastruktúráján fut, offline, és semmilyen anyag nem hagyja el a hálózatot egyetlen ponton sem.

Nem teszünk közzé felismerési pontossági számot, és nem is fogunk, mert az Ön előtt, az Ön saját adatain nem tudunk ilyet bizonyítani. Ha az értékelése ezt követeli meg, inkább az elején mondjuk ki, mint hogy a közepén derüljön ki.